Ötleteink és tanácsaink

Közönséges Levendula (Lavandula angustifolia)

Ez az örökzöld, aromás illatú félcserje a mediterrán vidékekről származik, s egy kertből sem hiányozhat. A levendulát a rómaiak terjesztették el egész Európában, és míg náluk inkább szépségápolásra, illatosításra használták, addig Európában a kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették, elsősorban nyugtató, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő hatása miatt. Európában a levendulának többféle nemesített változata létezik, amelyek méretükben és színükben igen változatosak, de a fajok közül a francia és az angol levendulát termesztik és alkalmazzák a legnagyobb mennyiségben. Manapság Dél-Franciaországban Provance a levendulatermesztés fő központja, ahol a kozmetikai ipar használja fel a levendula erős aromájú olaját, amit lepárlással nyernek, s amely parfümök és kozmetikumok fontos alkotórésze. Magyarországon is található jelentős levendulaültetvény, mégpedig a Tihanyi-félszigeten, ahol száz hektáron terül el az “öreglevendulás”, amelyet az 1920-as években telepítettek.
Ez a nálunk is télálló, virágzati szárral együtt kb. 60-80 cm magas növény bokroslevendula növekedésű, dúsan ágas cserje, melynek vékony szárain, július elején jelennek meg az első virágok. Virágai kékeslilák vagy mély-lilák, az álfüzérek a növény felső részén virulnak. Levelei keskenyek, szürkés-zöldek, aromásak. Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban. A levendula akkor mutat igazán jól, ha nagyobb csoportokba ültetjük akár más növényekkel társítva, akár szoliterként. Ideális növény lehet teraszra is dézsába ültetve is.

Gondozása

Kellő gondozás mellett igen hosszú életű ez a nálunk is többnyire télálló cserje. A tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel. Virágzásának csúcspontja júliusra esik, de a később fejlődő szárakon még késő őszig hoz virágokat. Megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a közelében lévő növények, pl. a rózsák nem hajlamosak annyira a tetvesedésre. Túlöntözését kerülni kell. Ősszel, a későbbi dúsabb fejlődés és a jobb hótartás érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le. A kifejlett idősebb növények helyigénye elég nagy, akár 50-100 cm is lehet. Télen a tartósan mínusz 10°C alatti hőmérséklet sajnos károsíthatja a növényt.

Szaporítása

Dugványozással, esetleg magról vetve. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen.

Narancsszínű Madártej (Ornithogalum dubium)

Dél-Afrikából származó fagyérzékeny hagymás évelő, mely a tél végétől a tavasz közepéig tömött sátorozó fürtben hozza élénkszínű, legtöbbször narancssárga, ritkábban citromsárga vagy fehér virágait. Sugarasan szimmetrikus, lepellevelekből álló virágai enyhén illatosak, s vágott virágként is hosszantartóak. 20-40cm magas szárát fényes, bőrszerű, tulipánéra emlékeztető tőlevelek veszik körül, melyek a virágzás elmúltával fokozatosan leszáradnak, s csak a tél folyamán bújnak elő újra. Fagyérzékenysége és korai virágzása miatt hazánkban leginkább csak cserepes növényként tartható. Jó, ha tudjuk, hogy a növény mérgező anyagokat tartalmaz!

Gondozására nem kell túl sok időt és energiát fordítanod! Napfényigényes növény, mely jó madártejvilágvízáteresztő képességű, semleges kémhatású talajt igényel. Vízigénye közepes, a növekedési periódusban öntözd heti 2-3 alkalommal, azonban a nyári pihenőidőszakban nem igényel vizet. Öntözéskor figyelj rá, hogy a cserép alján összegyűlt vizet öntsd ki, mivel ellenkező esetben hajlamos a gyökérrothadásra. A levélzet leszáradása után tartsd a növényt sötét, hűvös helyen az ősz közepéig. Jó, ha tudod azonban, hogy a narancsszínű madártej újravirágoztatása sokszor sikertelen, mivel a tél folyamán nem kapja meg a virágképzéshez szükséges fénymennyiséget. Alacsony fényviszonyok mellett levélzete vékonnyá és hosszúkássá válik. Szaporításával is próbálkozhatsz, ha a fiókhagymákat leválasztod, illetve tavasszal vagy ősszel a magját elveted.

 

Archívum